Február 27-én megtartották a filmes szakma legnagyobb és leghíresebb eseményét, az Oscar-díj átadót. A ceremónia idén sem bővelkedett nagy meglepetésekben. Christian Bale, Melissa Leo, Natalie Portman, A közösségi háló, és Az eredet voltak az est díjazottjai. A nagy nyertes, A király beszéde lett, ami tizenkét jelöléséből négyet tudott begyűteni; 2010 legjobb filmje, legjobb forgatókönyvje, legjobb rendezője és legjobb színésze kategóriákban.
Nekem ez volt az egyik legjobban várt film volt az elmúlt évben. Nagy elvárás és egy kis elfogultság is mutatkozott bennem, hiszen ilyen szereplőgárda mellett - Colin Firth, Helena Bonhem Carter és Geoffrey Rush – nem lehet előzetes érzelmek nélkül beülni a moziba. Viszont elégedetten lehet onnan távozni.
A történet VI. György és beszédtanára, Lionel Logue (Geoffrey Rush) kapcsolata köré épül és egy férfi történetét mutatja be, aki akadályt nem ismerve, kitartóan, minden erejével küzd azért, hogy be tudja teljesíteni a sorsát, véghez tudja vinni, amit mások elvárnak tőle. Egy férfiről, aki képes önmaga ellen is harcolni, hogy helyesen tudjon cselekedni. El kell foglalnia a trónt, vállalnia a királyi feladatokat és, ami számára a legnehezebb, beszédeket kell mondania az egész nemzet, az egész világ előtt. Ebben a harcban legnagyobb támasza a felesége, Erzsébet királyné, aki őszinte odaadással, szeretettel, kitartással áll férje mellé és segít megőrizni erejét és hitét. Két ember egymásra támaszkodását, intim pillanatait hozza el nekünk néhány képkockában a film, ahol Helena Bonhem Carter brillírozik Erzsébet királyné szerepében.
Partnere, Colin Firth tökéletes színészi játékkal kelti életre a dadogós királyt, a brilliánsan megírt forgatókönyv pedig segít megértetni a nézővel, milyen ha nehézségeink adódnak a kommunikációval. A film nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy mennyire ijesztő és idegőrlő ez a fogyatékosság, ha király az ember. A film azt mutatja be VI. György királyon keresztül, hogy bárkik is vagyunk, igazi erőt próbáló, ha nem tudjuk uralni a saját testünk és nem tudunk kontaktot kialakítani emberekkel.
Ezt a csodálatosan megírt forgatókönyvet David Seidler jegyzi, aki maga is viszonylag korán – 3 évesen – kezdett el dadogni. A személyes élmények megjelennek mind a forgatókönyvben, mind a színészi alakításokban.
Összességében én azt mondanám, hogy a film megérdemelten távozott 4 Oscar-díjjal vasárnap este, és örülök, hogy pár év elteltével ismét jó kezekben van a legjobb filmnek járó díj.
